Mit jelent számunkra az önálló életvitel?

 

Sok értelmi fogyatékossággal élő ember

lakik nagy intézményekben.

Magyarországon

és más országokban is.

 

Az intézményekben lakók

nem dönthetnek önállóan semmiről.

Sokszor nem ők döntik el,

hogy:

• mit akarnak enni

• milyen ruhát akarnak felvenni

• mit akarnak csinálni.

 

Az intézmények általában a város szélén vannak.

Ezért az intézményben lakók

távol vannak a többi embertől.

 

Nem tudnak másokkal együtt

• tanulni

• és dolgozni.

 

Ez nem helyes!

 

Az értelmi fogyatékossággal élő embereknek is joguk van,

hogy a közösség részeként éljenek.

A megfelelő segítségre van szükségük,

hogy saját döntéseket tudjanak hozni.

Ezt mondja ki a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló

ENSZ Egyezmény 19. cikke.

Ez a cikk az önálló életvitelről szól.

 

Az Egyezményt Magyarország is elfogadta.

Ez azt jelenti,

hogy be kell tartania az Egyezmény cikkeit.

Az ENSZ Bizottság ellenőrzi,

hogy az országok betartják e,

amit megígértek.

 

Senada Halilcevic egy horvát hölgy.

Ő az EPSA elnöke.

Senada majdnem egész életében

intézményekben lakott.

Pár éve egyedül lakik egy lakásban,

önállóan.

Azóta sokkal boldogabbnak érzi magát.

 

Senada az ENSZ Bizottság előtt beszélt arról,

mit jelent szerinte az önálló életvitel.

 

Elmondta,

hogy a segítőknek tiszteletben kell tartaniuk

a fogyatékossággal élő emberek döntéseit

és vágyait.

A fogyatékossággal élő emberek

csak így tudnak önállóan élni.

 

Senada teljes beszédét itt lehet elolvasni.