Interjú Senada Halilcevic-cel, az európai önérvényesítő mozgalom vezetőjével

 

 

Senada Halilcevic egy önérvényesítő* Horvátországból. Élete nagy részét intézetekben töltötte. Ma már önállóan él egyedül és a munkájában is sikeres. Ő az EPSA (Önérvényesítők Európai Platformja) és a horvátországi Önérvényesítő Szövetség vezetője. Senada-val Bercse László önérvényesítő, az ÉFOÉSZ társelnöke beszélgetett Brüsszelben, az Inclusion Europe irodájában. Arról kérdezte, mik a feladatai a munkájában. Arról is kérdezte, hogyan viszonyulnak náluk a politikusok a fogyatékossággal élő emberek problémáihoz és hogyan lehetne erősebb az európai önérvényesítő mozgalom?

 

 

Kérlek mutatkozz be! Mondd el, mi a munkád?

Senada Halilcevic vagyok Horvátországból. Az Önérvényesítők Európai Platformját (EPSA) és a zágrábi Önérvényesítő Szövetséget vezetem.

 

 

Mi a feladatod az Önérvényesítő Szövetségnél? Miért küzdesz és hogyan teszed ezt?

Önérvényesítőként dolgozom különböző tevékenységekben. Részt veszek az önérvényesítő csoportunk munkájában. Döntéshozókkal találkozok és könnyen érthető kiadványokat készítek. Például: hírlevelet. Képzéseket tartok a társaimnak az önrendelkezésről és az önérvényesítésről. Képviselem a Szövetségünket konferenciákon és más eseményeken. Itthon Horvátországban és külföldön is.

 

Azért küzdők, hogy minden fogyatékossággal élő emberrel tisztelettel és méltósággal bánjanak. Ezt úgy teszem, hogy aktívan részt veszek a Szövetségünk munkájában. Ezen kívül együttműködők hazai és európai önérvényesítő csoportokkal.

 

 

Hány önérvényesítő dolgozik a Szövetségnél? Hány önérvényesítő van összesen Horvátországban?

Körülbelül 35 önérvényesítő van az Önérvényesítő Szövetségben. Horvátországban összesen 100-150 önérvényesítő van. Ők önérvényesítő csoportok tagjai különböző városokban. A zágrábi Önérvényesítő Szövetség nem országos szervezet. De más önérvényesítő csoportokkal együtt benne vagyunk a Horvát Önérvényesítő Hálózatban.

 

 

 

 

Van jogod választani? El szoktál menni szavazni?

Igen, van, mert cselekvőképes vagyok. Minden választásra elszoktam menni.

 

 

Horvátországban a politikusok és a média foglalkoznak a fogyatékos emberek problémával?

Nem igazán. Például a Fogyatékossággal Élő Emberek Napján beszélnek ezekről a problémákról, de máskor nem.

 

Az állami televízióban és a rádióban van néhány műsor, ami erről szól. Tehát a médiában van valamennyi megjelenési lehetőség. De a politikusok nem sok érdeklődést mutatnak a problémáink iránt.

 

 

Horvátországban hogyan viszonyul a kormány a civil szervezetekhez?

Nem jó, ahogyan most bánnak a civilekkel. Reméljük, hogy jobb lesz a helyzet, mint az előző kormánnyal. Az előző kormány nagyon rosszul bánt a civilekkel. Például csökkentették a pénzbeli támogatást, amit adtak nekik.

 

 

Horvátországban van inkluzív oktatás?

Nem létezik nálunk inkluzív oktatási rendszer. Vannak külön speciális iskolák és hagyományos iskolák. De egyre több hagyományos iskolában alkalmaznak asszisztenseket. Ők segítenek a fogyatékossággal élő gyerekeknek a tanulásban. Ezt főleg helyi közösségek, vagy civil szervezetek valósítják meg. Lehet jelentkezni pályázati pénzekre, hogy azokból finanszírozzák az asszisztenseket. Tehát vannak kezdeményezések, de mint állami rendszer, nincsen inkluzív oktatás.

 

 

Magyarországon hamarosan nagyon sok fogyatékossággal élő ember fog kiköltözni az intézetekből. Te sokáig intézetben laktál. Mi a véleményed, mire kell odafigyelnünk az intézetek bezárásakor?

Először is, megfelelő támogatásra van szükség. Segíteni kell az embereknek, akik kijönnek az intézetből, hogy tudjanak dolgozni és valóban a helyi közösség részei legyenek.

 

Fontos, hogy saját döntéseket tudjanak hozni. Segíteni kell őket, hogy tudjanak önállóan dönteni. Fel kell őket világosítani, milyen következményekkel járhatnak a döntéseik. Csak így lehetnek valóban részei a helyi közösségnek.

 

Másodszor, nagyon fontos a hozzáférhetőség. Hogy azok az emberek, akik kiköltöznek az intézetből, hozzáférjenek a megfelelő szolgáltatásokhoz. Minden szolgáltatáshoz, amihez mások is hozzáférnek.

 

(Senada korábban, egy beszédében részletesen elmondta, mit gondol az intézetekről és, hogy mit jelent számára az önálló életvitel. A beszéd szövegét itt lehet elolvasni.)

 

 

Az EPSA vezetőjeként, mit gondolsz: Hogyan tudnánk jobban együtt dolgozni?

Úgy látom, hogy az önérvényesítők minden európai országban hasonló problémákkal küzdenek. Ezért közös kérelmet kell kidolgoznunk. Arról, hogy mit szeretnék elérni. És arról, hogy hogyan kellene megoldani a problémákat. Így tudunk majd hatni az Európai Bizottságra, hogy nekünk megfelelően alakítsa a szakpolitikát. És a saját kormányainkkal is együtt kell dolgoznunk, hogy a kéréseinket elfogadják és komolyan vegyék.

 

(Itt írtunk arról, milyen közös célokat határoztak meg az EPSA vezetői.)

 

 

 

 

Eljönnél egyszer Magyarországra?

Már voltam 2-szer vagy 3-szor. Nagyon tetszett Budapest és szívesen visszamennék.

 

 

Köszönjük az interjút!

Én is köszönöm a lehetőséget!

 

 

*Az önérvényesítők értelmi fogyatékossággal élő emberek, akik fellépnek a saját jogaikért és a társaik jogaiért.

 

Képek: ASA (Association for Self-Advocacy)