Az önérvényesítő csoporttal sokat beszélünk
az önállóságról és a saját döntésekről.
Most Sallai Ilona írását közöljük arról,
neki mit jelent az önállóság.
Ilona saját életéről ír,
őszintén és nyíltan.
Én többféle fogyatékossággal
és betegséggel élek együtt.
De a szüleim arra neveltek,
hogy ne a betegségemmel foglalkozzak,
hanem önállóan éljem az életem.
Ez az jelenti,
hogy saját magam intézzem a dolgaimat.
Hogy én vásárolom meg a számomra szükséges dolgokat.
Azt is én döntöm el,
hogy mit szeretnék csinálni.
Ez azért is fontos nekem,
hogy megtudjam mire vagyok képes.
Milyen akadályok vannak az életemben?
Én is értelmi fogyatékossággal élő ember vagyok,
így néha nekem is könnyítetten kell elmondani dolgokat.
Az emberek néha nehezebben értik meg,
hogy miért vagyok lassabb,
a beszédben és a mozgásban.
Nehézséget okoz néha megfogalmaznom a gondolataimat.
A számítógépnél viszont teljes embernek érzem magam.
Senki nem tudja az írásomból,
hogy én is érintett vagyok.
Mivel engem a családom elfogadott úgy ahogy vagyok,
így nekem csak kevés negatív tapasztalatom volt
a felnőtté válásom során.
A döntéseim is saját magam hozom meg,
de azért kikérem a szeretteim véleményét.
Jelenleg szüleimmel élek Dunaharasztin,
de laktam már külön is párkapcsolatban.
Dunaharaszti közel van Budapesthez.
Budapesten dolgozok.
Minden hétköznap egyedül járok dolgozni.
Jelenleg 2 munkahelyem van.
Az egyik a 14. kerületi KÉZMŰ,
ahol bőrdíszműves vagyok.
A másik az ÉFOÉSZ,
az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége.
Itt tanácsadó vagyok és csoportsegítő.
A munkáim azért fontosak számomra,
mert így teljes értékű embernek érzem magam.
Az, hogy dolgozom az számomra nagyon jó érzés.
Az, hogy a társaimmal együtt beszélünk
az értelmi fogyatékossággal élő emberek problémáiról,
az nagyon is fontos,
mert mi is a mindennapok részesei vagyunk.
Az, hogy milyen egészségesnek lenni,
azt nem tudom.
de én így szeretem az életem.